Izlandi körutazás

Egy izlandi körutazás rövid története. Képek: https://get.google.com/albumarchive/109280396038815565696?source=pwa. Sajnos összevissza jeleníti meg a mappákat, amióta kinyírták a Picasát, de nem reménytelen a keresés :-) viszont ezzel tönkretették az összes képre mutató linket is a szövegben...

Friss topikok

  • vakuljmagyar: Nagyon szépen köszönöm. Biztosan remek utad lesz. (2011.06.09. 08:51) Előzmények
  • Laci Today Magazin: na, az már majdnem jó ár :) (2011.02.10. 10:57) Rövid értékelés
  • Bedinger: Ja, és a Gatwickről annyit, hogy az odaúton a csomagjaimat Glasgow-ba küldték, így egy darab alsóg... (2010.05.28. 14:56) 11. nap: hazautazás

Archívum

HTML doboz

8. nap: Borgarvirki, ÉNy-i fjordvidék: Djúpidalur, Dynjandi, Breiðavík

2009.07.17. 13:00 bm613

Ennek a napnak is elég jelentős részét töltöttük az autókban, megint kb. 500 km várt ránk. Első látnivalónk a Vatnsnes félszigeten található Borgarvirki nevű szikla volt, melyet régen hosszú időn át erődként használtak. Körbejártuk a félszigetet, a csúcsánál valahol volt egy hely, ahol elvileg nagyon sok a fóka. Természetesen egy sem jött. Sarki csér bezzeg itt is volt, Dávidot fejbe is verte az egyik kedves madárka.

 

A félsziget megkerülése után kicsit haladtunk még a főúton, majd Brúnál letértünk róla. Brút úgy jelölik a térképek, mint egy települést, de valójában semmi más, csak egy benzinkúttal és közérttel ellátott útelágazás. Innen lehet elindulni az északnyugati fjordvidékre, ami eleve nem egy kis terület, de a fjordok partján, a hegyek oldalában kanyargó utak miatt a távolságok sokkal nagyobbak, mint légvonalban lennének. Rendkívül zord, kietlen vidék ez, alig pár ezren lakják. Máshol sem lehet túl messze élni a partvidéktől, de itt a meredeken emelkedő hegyek még inkább lehetetlenné teszik ezt. Valahol olvastam, hogy Izland legmagasabban fekvő farmja alig van túl a 400 méteren, pedig a legmagasabb hegyük, a Hvannadalshnúkur eléri a 2100-at. Az ottani éghajlaton viszont már pár száz méteres magasságban is csak évente néhány hónapra tűnik el a hó, ezért lakhatatlan a sziget jelentős része.

 

Első itteni pihenőnk a djúpidaluri (Mély-völgy; ez is utal a környék domborzatára) termálvizes fürdőnél volt. Jellegtelen kis épület, egyetlen apró medencével, 250 koronás belépővel, de jólesett; a mývatni barlangfürdővel ellentétben egyáltalán nem volt forró, pont olyan meleg volt, ahogy a fürdőkádban is szereti az ember. Hárman kipróbáltuk a mellette folyó patakot is, ami kb. 25 fokkal lehetett hidegebb. Ezt jobban viseltem, mint a barlangfürdőt, bár itt is megelégedtem a lábáztatással, de sokkal kevésbé volt kellemetlen.

 

Autóztunk tovább nyugat felé, hosszú ideig meglepően jó úton (60-as), majd letértünk, hogy megtekintsük a Dynjandi vízesést. Ez egy farmról kapta a nevét, ezért nem –foss a vége, mint minden rendes vízesésnek. Illetve van olyan neve is, de valamiért kivételesen nem azt használják. Az oda vezető út elején volt ez a rejtélyes szobor. Nem tudtuk kideríteni, kit akar ábrázolni, nem egy kimondottan északi típusú arc.

 

A vízesés kb. 30 km-re van a szobortól. Különlegességét az adja, hogy úgy néz ki, mint valami függöny vagy fátyol, ahogy sok lépcsőben összesen mintegy 100 métert zuhan a víz.

 

Szokás szerint késő este értünk szállásunkra, Breiðavíkba, ami egészen közel van az északnyugati részen belül is a legnyugatibb csücsökhöz. Magyar „Isten hozott” felirat fogadott minket (sok más nyelvű között; a képen nem szereplő falakon volt még kb. 20, de akkor is jó volt).

 

A bejegyzés trackback címe:

https://izland2009.blog.hu/api/trackback/id/tr631251291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása