Először a Rauðasandur (Vöröshomok) nevű falut kerestük fel, nem messze Breiðavíktól. A kis fekete templom sírkertjében találtam egy sírt, amelynek lakója pontosan 100 évvel a születésem előtt halt meg. 94 évet élt a bácsi, jó volna, ha ezt valami előjelnek tekinthetném :) Sok helyen megfigyeltem Izlandon, hogy ha nem is átlagos, de elég gyakori volt a 18-19. században ilyen világvégi helyeken a 80-90 éves életkor. Lehet, hogy azért, mert annyira unalmas az élet, hogy nem halnak meg, várják, hogy történjen már valami? :D Pihenőhelynek jó egy ilyen falu vagy farm a semmi közepén, sőt kimondottan ilyen helyeken lehet kicsit kizökkenni a mindennapokból, de elképzelni sem tudom, hogy lehet leélni egy egész életet úgy, hogy 50-100 km-re van az első olyan hely, ahol 10-nél több ember él. És az is csak mondjuk 50… Komolyan mondom, ehhez azért már autistának kell lenni, hogy az ember élvezni tudja.
Délután egy kis múzeumban láttunk sokminden más mellett pár tárgyat egy remete hagyatékából. Ő állítólag életében egyszer mozdult ki a farmjáról, akkor is a közeli faluba ment csak. Állati érdekes cuccai voltak ám, pl. karosszék, rajta egy rohadó dzsekivel, egy hangszer, de a legjobb az volt, ami a kiírás szerint egy „ismeretlen rendeltetésű tárgy”. Igazi kiállítási darabok :D
Előbb azonban még meglátogattuk Patreksfjörður városát. 600 fős település, tehát régióközpont :D Megálltunk a közértnél, kiszálltunk, a két kisbusz meg elment táplálkozni. Mire visszatértek, mi már befejeztük a vásárlást, és a bolt előtt várakoztunk. Feri is bement a boltba, és míg bent volt, jött egy folkegyüttes. Szórólapot osztogattak, aznap este volt a faluban koncertjük. Mondtuk, hogy nem tudunk odamenni, de adhatnának egy demo CD-t. Nem volt náluk, így inkább eljátszottak nekünk egy Simon and Garfunkel-dalt. Pár kép van róluk is (az egyiken Feri meglepett arca is látható, amint kijön a közértből), illetve egy videó ment youtube-ra, ahol az egész előadást meg lehet nézni.
Útközben megtekinthettük Izland első acélhajóját (1912-ben készült), mely lassan 30 éve rohad a parton. A rozsdamentes acél úgy tűnik, későbbi találmány…
Patreksfjörður után volt a már említett kis múzeum, ahol egyrészt amerikai és szovjet repülőgép, meg pár reptéri jármű látható, másrészt egy néprajzi gyűjtemény mindenféle tárgyakkal, amiket használtak a környékbeli emberek. Ezen kívül van egy csomó tárgy egy 1947 telén a közelben megfeneklett amerikai hajóról. A helybéliek hősies, több napig tartó küzdelemben az összes amerikait kihozták élve. Állítólag akkoriban ez nagy hír volt a világban.
Este kimentünk Látrabjargra lundát nézni. Ez a sziklacsoport Európa legnyugatibb pontja, és mint a képen látható, itt van Európa legnyugatibb pizzériája is :D de csak heti 4*4 órában üzemel.
A lundák százezer- vagy talán milliószámra fészkelnek a legmagasabb pontján 444 méteres sziklafalban. Bátor emberek az első telepesek korszaka óta gyűjtögették a tojásaikat, és magukat a madarakat is, ezek ugyanis nem félnek az embertől. Még ez az ezer év is kevés volt a veszélyérzet kialakításához, így minden normális madárral ellentétben őket tetszőlegesen meg lehet közelíteni. Sziklát persze nem másztunk, megelégedtünk azoknak a példányoknak a fotózásával, amelyek fönt totyogtak a sziklák füves peremén, vagy legalább megfelelő közelségben voltak a zoomoláshoz.
